“Mindig is nagyon szerettem színházba járni. Talán azért is, mert „négykerekű”, azaz kerekesszékes lévén ehhez is segítségre van szükségem. És bár ritkábban jutok efféle élvezetekhez, meg vagyok győződve arról, hogy a színház maga a varázslat. “

“Talán ezért is volt számunkra, ha nem is meglepő, de kifejezetten mulatságos a jegyszedő srác abszolút őszinte, spontán, szívből jövő mondata: „Először beengedem a nézőket, aztán majd magukat is…” Mit mondjak, kuncogva fogadtuk. ”

A teljes cikk itt olvasható.