Az UNOBSTRUCTED kollekció nemcsak egy kivételes mestermunka, amit idén rektori különdíjjal tüntettek ki, hanem hiánypótló koncepció is. Pázmány Lili családi érintettségből kiindulva tervezte meg akadálymentes ruhadarabjait, amelyek könnyítik a hétköznapokat a kerekesszékkel élő emberek számára, mindeközben pedig a kortárs esztétikai elvárásoknak is megfelelnek. A mestermunkáról és az odáig vezető útról beszélgettünk a tervezővel.

Hogyan mutatnád be pár szóban diplomamunkádat azoknak, akik nem ismerik?

A diplomakollekcióm különböző megoldásokat mutat be, amelyek könnyítik a hétköznapokat mozgáskorlátozott, kerekesszékkel közlekedő emberek számára, de emellett divatos megjelenést is biztosítanak számukra.

Mi volt a mestermunka legnagyobb szakmai kihívása?

Hogy a mozgást lehetővé tegyem a ruhadarabok által. Ez számomra, mint öltözéktervezői szakterület, különleges és izgalmas kihívást jelentett, mivel még csak minimálisan feltárt terület. Kikísérleteztem egy olyan pántrendszert, amely segítségével mozgathatóvá válnak az alsó végtagok. Az öltözködést és mozgást segítő elemeket, amikre akár segédeszközként is tekinthetünk, úgy próbáltam beleépíteni a ruhadarabokba, hogy minél jobban megkönnyítse a kerekesszékkel közlekedők mindennapjait, de ennek ellenére divatos is legyen. Az öltözékek esztétikáját főként a funkciójuk definiálja.

Miért erre a konkrét témára esett a választásod?

Személyes érintettség miatt választottam a témát. Édesanyám sclerosis multiplex beteg és mozgáskorlátozott, ezért kerekesszékkel közlekedik. Látva az öltözködési nehézségeit arra jutottam, hogy a piacon lévő divatcikkek nem teljesítik egy funkciókárosodott mozgásszervi fogyatékossággal élő személy speciális igényeit. Látva az öltözködési gondjait, hallva az ezzel kapcsolatos igényeit, számára terveztem az első akadálymentes öltözéket 2017-ben. A lépések, amelyekből kiindultam – a ruhadarabok kezelhetősége, fel- és levételének a leegyszerűsítése – elvezettek ahhoz a felfedezéshez, hogy a funkcionális szükségletek érdekes formai többletet adnak egy öltözéknek. Ennek sikerén fellelkesedve folytattam a kutatást.

Személy szerint mit jelent neked ez a projekt? Történt valami olyan fejlődés, rádöbbenés, ami túlmutat a szakmai aspektusain a mestermunkának?

Egyrészt mindig hajtott a segíteni akarás, másrészt az ambíció. Örülök, hogy sikerült a kettőt összehozni, divattervezőként is tervezhetek olyan öltözékeket, amelyek valóban funkcionálisak, figyelembe veszik a mozgássérült emberek speciális igényeit. Bár édesanyám révén korábban is láttam az öltözködéssel kapcsolatos nehézségeket, elmélyedve a munkában tapasztaltam meg, hogy mennyi mindenre kell figyelni. Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg, akik mindennapi küzdelmeik ellenére lendülettel élik az életüket. Örömmel fogadták a terveimet és segítettek tanácsaikkal, személyes tapasztalataikkal.

Ezek szerint jóval több volt ez, mint egyszerű diplomamunka…

Igen, szeretném a kollekciómmal felhívni a figyelmet arra a problémára, hogy az állandó funkciókárosodott fogyatékossággal élő embereknek nemcsak igényei, hanem nehézségei is vannak az öltözködéssel.

Most, hogy ez a fejezet lezárult, merre tovább?

A jövőben további praktikus megoldások kidolgozása a célom. Az új gyártási eljárások, mint például a 3D nyomtatás lehetővé teszik, hogy még személyre szabottabb darabokat tervezhessünk, így az öltözékek mindenki számára tökéletessé válhatnak. Ezekkel a technológiákkal szeretnék még többet kísérletezni, a ruhazáró kellékek használatának könnyítéséhez.

A mestermunka témavezetője Szűcs Edit, konzulense Szeles Nóra volt.

Interjú: Sipos Máté