Ha a fenti kérdés kapcsán olyan dolgok jutnak eszünkbe, mint az értelemteli rend, szociális érzékenység, egyszerű és intuitív használat, mindezeket pedig vonatkoztatni is tudjuk egy tárgyra, akkor valószínűleg forró nyomon vagyunk. A cikkben bemutatott diplomamunka esetében nemcsak nyomon vagyunk, hanem célban is, hiszen Kiss Bence edukációs kártyajátéka ezen szempontoknak maradéktalanul megfelel.

Speciális igényű célcsoportnak tervezni nem könnyű feladat, hiszen az alkotónak nem elég önmagából kiindulnia. Ha tényleg briefen szeretne lenni, akkor nem tud mást tenni, mint könnyed bemelegítésként azt a bizonyos mágikus komfortzónát elhagyni.

„A mestermunkám tervezésével töltött fél évben két jelnyelvi kurzust tudhattam magam mögött. Az itt megismert emberek, tanáraim, tanulótársaim sokat segítettek a mestermunkám létrejöttében.”

– teszi hozzá az alkotó, ami tényleg elengedhetetlen előtanulmánynak bizonyult a Szignó végső formáját elnézve.

A konkrét tervezési folyamat a célcsoport meghatározásával indult: így esett a választás a jelelni tanuló, vagy jelkommunikációjukat fejleszteni kívánó gyerekekre, illetve az őket támogató felnőttekre. A tervezés talán legnagyobb kihívása a jelbeszéd mozdulatainak, a fonomimikai ábécének állóképpé való alakítása volt, hiszen a jelelés egy speciális mozdulatsor, ahol a kéztartás és az artikuláció éppúgy fontos, mint a mozgás. Nem mindegy például, hogy egy mozdulat egyszer vagy ismétlődően történik meg, de a jelelés – testhez viszonyított – pozícióját is fel kellett tüntetni a kártyákon. A technikai értelemben vett kihívás adott volt tehát, de ezzel a sor korántsem zárult…

“Mivel a jelnyelvi oktatás nem rendelkezik megfelelő minőségű jelábrázolási rendszerrel, hogyan tehetjük ezt érdekessé, barátságossá fiatalok számára?”

– olvasható a lényeglátó kérdés Bence műleírásában.

A Szignó a megszokott fotó alapú megoldások helyett egy könnyed, illusztratív ábrázolásmóddal teremti meg vizuális rendszerét. Az ábrázolt világ rokon értelmű a rajzfilmes és képregényes megoldásokkal, ami a célcsoport ismeretében nemcsak gesztusértékű, hanem indokolt is.

Természetesen a fonomimikai ábécé mellett a teljes daktil ábécét is megtervezte az alkotó, sőt, egy játékot is kifejlesztett, amivel végképp megkönnyíti a tanulás sokszor megterhelő folyamatát. A műleírás végén az olvasható, hogy a Szignó nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét, könnyen befogadható és alakítható eszköztárát hatékonyan lehetne implementálni a fiatalok oktatásában – amihez innen kívánunk sok szerencsét. Talán már tényleg csak ennyi, egy kis szerencse hiányzik a projekt szélesebb körű sikeréhez.

A mestermunka témavezetője Vargha Balázs, konzulense Schmidt Andrea volt.

Szerző: Sipos Máté