Ennek indoka, hogy számos jelzés érkezett a minisztériumba azzal kapcsolatban, hogy az utazás során gyakorlatilag nem érvényesülnek azok a jogok, amelyeket  a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről rendelkező 1371/2007/ek rendelet a fogyatékos utasok számára rögzít. A munkacsoport első ülésére 2019. április 17-én került sor az Innovációs és Technológiai Minisztériumban, melyen a fogyatékosok nagyobb érdekképviseleti szervezetei mellett a Közlekedéstudományi Intézet, valamint a MÁV-Start, illetve a GYSEV képviselői vettek részt.

Jelen egyeztetés célja a fogyatékossággal élő utasok utazás során tapasztalt problémáinak feltérképezése volt. Ennek jegyében az MVGYOSZ jelen lévő képviselői ezúttal a pályaudvarokon, állomásokon történő segítségnyújtást érintő, illetve a tájékoztatással, gyakran annak elmaradásával kapcsolatos  problémákra irányították a figyelmet.

Annak ellenére, hogy az uniós rendelet alapján valamennyi fogyatékos utas – köztük a látássérültek – számára biztosítani kell a segítségnyújtást az utazás során, a gyakorlat mégis az, hogy leginkább csak súlyosan mozgáskorlátozott utasok kapnak segítséget, ők is többnyire kizárólag a vonatról történő le- és felszállásban. Emiatt a jogsértő gyakorlat miatt korábban már a vasúti igazgatási szerv is elmarasztalta a MÁV-Start Vasúti Személyszállító Zrt.-t egy konkrét ügyben hozott határozatában.

Az egyeztetésen az MVGYOSZ – egyebek mellett – javasolta a MÁV  utasjogi üzletszabályzatának kiegészítését a látássérült utasok részére történő segítségnyújtás feltételeire, módjára vonatkozóan. A segítségnyújtás ebben az esetben főként kísérést, a tájékozódásban történő segítséget jelent, amit az azt igénylő részére mindaddig biztosítani kell, amíg a pályaudvar, állomás területén tartózkodik. Ez áll összhangban az üzletszabályzat azon rendelkezésével is, mely szerint a  Személyszállítási szerződés akkortól hatályos, amikor az utas utazási céllal belép a pályaudvar, állomás területére, és akkor szűnik meg, amikor az utazás végén azt elhagyja. Véleményünk szerint a segítségnyújtás ezen formája esetében nem indokolt a 48 órával előbbi bejelentés követelménye. Fontos viszont, hogy a pályaudvaron, állomásokon elérhetők legyenek olyan dolgozók, akiknek ez a tevékenység is a feladatkörükbe tartozik, és akik megkapják a segítségnyújtáshoz szükséges felkészítést. Továbbá szabályzatban kellene rögzíteni, a látássérültek részére pedig kommunikálni, hogy hol és milyen formában kérhetnek segítséget. Javaslatként fogalmazódott meg a menetközbeni utastájékoztatás további fejlesztésének igénye is, amelynek – egyebek mellett – részletesebbnek kell lennie, kitérve például arra is, ha a vonat adott esetben nem menetrend szerint, hanem csak forgalmi okokból kényszerül megállni, megelőzve ezzel az esetleges téves leszállást.

Ígéretet kaptunk arra, hogy ez a munka a munkacsoportban folytatódik, hiszen a mai alkalom is jól mutatta, hogy temérdek kérdés van, amit szükséges egyeztetni, megvitatni. Az érdekképviseleti szervezetek jelezték, hogy együtt kívánnak működni a MÁV közelmúltban alakult akadálymentesítési munkacsoportjával, és mindenképp szeretnék megismerni az akadálymentesítéssel kapcsolatos rövidtávú feladatokat tartalmazó végrehajtási tervet, melynek létezéséről a mostani egyeztetésen szereztek tudomást.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota
MVGYOSZ