Adrienn korábban mindenhol különcnek számított: a vagány gyerekek között ő volt a jámbor, de kritikus szemléletmódja miatt még az egyházi közösségekben sem találta meg teljesen a helyét, a szociális helyzetekből pedig általában szerencsétlenül jön ki. A hétköznapi szituációkban visszahúzódó, ennek ellenére szerepelni már gyerekkorában is szeretett: hamarabb tanult meg énekelni, mint hogy beszélt volna. „Nagy hatást gyakorolt rám a 17. századi itáliai manierizmus és az angol barokk, és arra vágytam, hogy barokk énekes legyek” – emlékezik vissza. Egyetemi szintű zenei tanulmányai ellenére az élete más irányt vett, tudás iránti vágya és kíváncsisága pedig újabb és újabb területekre vitte: volt kulturális menedzser, majd több médium szerkesztő-riportere is, tíz évig pedig kora gyermekkori zenei nevelést oktatott ‒ két évig az ELTE-n is. Jelenleg hátrányos helyzetű gyermekes családok és idősek életét támogatja családsegítőként, emellett tizennégy éve korrektorként is dolgozik.