A taktilis burkolat olyan széles körben elterjedt, hogy mára teljesen természetesnek vesszük az utcákon.

Szinte bármerre járunk a világban, jóformán mindenhol láthatunk taktilis burkolatot a járdákon. A speciális bordázat segít a látássérült embereknek a tájékozódásban, igencsak egyszerű megoldást nyújtva egy komplex problémára.

A metróaluljárókban, vasúti peronokon mindig jelen van, gyakran az útkereszteződéseknél is találkozunk vele, néhol csak végighúzódik a járdán. A taktilis burkolatot a japán Mijake Szejicsi (Seiichhi Miyake) találta fel. Eleinte Tenji blokknak nevezték, olykor braille blokknak hívják, a hivatalos neve viszont „Taktilis és vizuális információt hordozó burkolati figyelmeztető jelzés”.

A lényeg, hogy a hosszanti bordázattal, a kereszteződéseknél pedig domború pontokkal ellátott csempék segítenek a látássérült embereknek a tájékozódásban, és a veszélyes helyzetek elkerülésében. Ezek az egyszerű jelek jól érzékelhetőek a fehér bottal, de akár talppal is. Vezetnek, figyelmeztetnek a közelben lévő forgalomra és jelzik a csomópontokat. Mijake 1965-ben tervezte meg a rendszert, miután egy barátja látása elromlott. Az első blokkokat két évvel később, március 18-án tették le Okajamában, a vakok iskolája mellett, míg az 1970-es évek végére a blokkok egész Japánban elterjedtek a vasútállomásokon, majd ezután külföldön is elkezdték használni őket. Mijake 1982-ben halt meg, de találmánya ma világszerte több embernek segít, mint valaha.