Autizmus spektrum zavar

Az autizmus spektrum zavar  kialakulásának hátterében az idegrendszer fejlődésének biológiailag meghatározott eltérése áll.  Ennek okaként elsősorban genetikai tényezőket, kisebb mértékben környezeti faktorokat feltételezünk. A fejlődési zavar következtében kialakuló, gyakran súlyos és sajátos szociális és kommunikációs nehézségek különböző mértékben érinthetik a személyt, azonban minden formájában jelentősen és egy életen keresztül akadályozzák az érintettek és családjaik illeszkedését szűkebb és tágabb környezetükbe.

Bővebben az autizmus spektrum zavarról és a gyanújelekről itt olvashat:

Beszédfogyatékosság

A beszédfogyatékosság: a gyógypedagógia központi fogalma

Olyan sérülés, károsodás következtében létrejövő beszédzavar következménye, amely akadályozza az egyén saját magához, személyi es tárgyi világához való viszonyulását, meglevő egyéni értékei és normái mellett is, így ezzel állandóan szembesülnie kell különféle tevékenységei végrehajtása során (Hansen-Welling, 1993).

A hangadásban, a beszéd- és a nyelv használatában (értés, feldolgozás, tervezés és produkció területén egyaránt)megjelenő tünetek és a háttérben meghúzódó okok alapján a logopédia különféle hang-beszéd és nyelvi zavarokat, úgynevezett logopédiai kórképeket ír le, amelyeket az okok és a tünetek hasonlósága alapján kategóriákba lehet sorolni. A logopédia több ilyen felosztási kísérletet ismer. Európában használatosak közül a legismertebb R. Luchsinger nevéhez fűződik (1963).

  • Beszédfejlődési elmaradások: (ide tartoznak, mai szóhasználattal, a specifikus beszéd-és nyelvfejlődési zavarok: a megkésett beszédfejlődés, fejlődési diszfázia, SLI)
  • Artikulációs zavarok (pöszeség, orrhangzós beszéd)
  • Parciális teljesítményzavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia)
  • Beszédritmuszavarok (hadarás, dadogás)
  • Centrális zavarok (diszartria, afázia)
  • Hangképzési zavarok

Úgy tűnik, hogy még a „legújabb” logopédiai tevékenységi kompetenciába kerülő kórképek is beilleszthetőek a luchsingeri kategóriákba, pl. a nyelés zavarai vagy a demencia a centrális zavarok közé.

  • Dadogás

Bővebben a dadogásról: Démoszthenész Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesületének honlapja

  • Afázia

Bővebben az afáziáról:
Démoszthenész Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesületének honlapja

AFÁZIA – Az Újrabeszélők Egyesületének honlapja

  • Pöszeség

Bővebben a pöszeségről: Démoszthenész Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesületének honlapja

  • Diszlexia

Bővebben a diszlexiáról: Démoszthenész Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesületének honlapja

Értelmi fogyatékosság

Az értelmi fogyatékosság vagy más kifejezéssel az intellektuális képességzavar „az intellektuális-kognitív működések, valamint a kortárs csoportokhoz viszonyított adaptív magatartás jelentős akadályozottságával jellemezhető”. Az intellektuális képességzavar különböző súlyosságú megnyilvánulása mellett képesek a fejlődésre, a tanulásra, a társadalmi integrációra, melyhez a társadalom segítségét igénylik (Lányiné Engelmayer, 2009, 2012; forrás: Csákvári, Mészáros, 2012). A környezet érzékelése, a tájékozódás, az ingerek értékelése, a kommunikáció, az önálló döntéshozatal egyénenként eltérő.

Az értelmi fogyatékosság esetén az egyén döntéshozatali lehetősége a belátási képességének függvényében változik, így lehet cselekvőképes, korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen. A támogatott döntéshozatal rendszere lehetővé teszi, hogy az érintett személy az életét érintő lehető legtöbb területen segítséggel maga dönthessen. Ennek megfelelően az értelmi fogyatékos személyek kommunikációját segíti a könnyen érthető kommunikáció és az alternatív és augnetatív kommunikáció elemei, továbbá eltérő lakhatási formák biztosítottak, mint például a támogatott lakhatás.

Hallássérülés

Az információszerzés terén és a kommunikációban akadályozottak. Mozgás- és látószerveik épek. Gyalogosan és a tömegközlekedési eszközzel korlátozás nélkül tudnak közlekedni. A látható információk fokozottan szükségesek számukra. A hallássérültek számára a hangos információkat szöveggel, képekkel, fényjelzésekkel kell helyettesíteni, kiegészíteni. A kommunikációhoz gyakran segédeszközt, vagy személyi segítőt, jelnyelvi tolmácsot vesznek igénybe.

Bővebben a hallássérülésről itt olvashat:

Bővebben a gyanújelekről itt olvashat: Az Ép Hallásért Alapítvány honlapja

Látássérülés

Látássérültnek számít az az egyén, akinek a jobbik szemén maximális korrekcióval mért látásteljesítménye az ép látás 0-30%-a, és/vagy látótérszűkülete 20°-os, vagy annál nagyobb (WHO, 1992).

A látássérült embereket meglévő látásuk szerint három csoportba szokás osztani: vakok, aliglátók és gyengénlátók. A klasszikus kategorizálás szerint a vakok azok, akiknek nincs látásmaradványa, az aliglátók a fényt érzékelik, foltokat és esetleg nagy tárgyakat látnak, de vízusuk nem éri el a 0,1-et, a gyengénlátók pedig azok, akiknek vízusa 0,1 és 0,3 között van. Mivel a látási funkció vízus értéken alapuló megítélését ma már nem tartjuk mérvadónak, ezért szalmailag ez a felosztás is sok tekintetben problémás. Mivel azonban maguk a látássérült emberek is sok esetben használják ezeket az elnevezéseket, ezért mindenképp célszerű pontosan ismerni ezeket a kategóriákat.

Funkcionális megközelítésben az a személy számít látássérültnek, aki szembetegség vagy a központi idegrendszer látásfunkciókat érintő betegsége miatt akadályozott az alábbi területek bármelyikén:

  • Közlekedés-tájékozódás
  • Mindennapi élet (önellátás, házi munka, ügyintézés, stb.)
  • Információ és kommunikáció (számítógép, írás-olvasás, stb.)
  • Pszicho-szociális működés (látássérülésből fakadó krízis, kapcsolatteremtési nehézségek, izoláció, szociális kompetenciában való hiányosságok, stb.)
  • Tanulmányok végzése
  • Pályaválasztás, munkavállalás
  • Látás használata és/vagy látásjavító eszközök használata (Kovács, 2008)

Mozgáskorlátozottság

„A mozgáskorlátozottságnál a mozgásszervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása a szervezet funkcionális képességeit, az egyén aktivitását maradandóan akadályozza; az egyén részére hátrányos helyzetet, korlátozott életvitelt okozhat. Gyógypedagógiai értelemben azokat a személyeket tartják mozgáskorlátozottaknak, akiknél a mozgásszervrendszer (tartó-, csont-, ízületrendszer és/vagy mozgatóizom-idegrendszer) veleszületett, vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara következtében olyan jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság van, amelynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés, és a szocializáció csak nehezített körülmények között lehetséges.” (Mesterházy, 2000)

Az egyik legheterogénebb fogyatékossági kategória, csoportosítása sokféle szempont alapján történhet.

Pszichoszociális fogyatékosság

Mi a pszichoszociális fogyatékosság? – Gombos Gábor egyetemi tanár összefoglalása

Halmozott fogyatékosság

Többféle fogyatékosság egyidejű jelenléte.

A társadalom mintegy 10 %-a olyan fogyatékos személy , akiknek a fogyatékossága állandó. Hátrányos helyzetű embernek azonban a társadalom mintegy 40%-a tekinthető. Hátrányos helyzetű emberek lehetnek az életkoruk, pillanatnyi helyzetük, betegség , baleset miatt csökkent mozgásszervi, érzékszervi, és értelmi képességgel rendelkező egyének: gyermekek, idősek, kisgyermekkel közlekedő szülők, átmenetileg egészségkárosodott emberek.

Az oldal legutóbbi frissítése: